4,5 éves Adélkával és 7,5 éves Gréti nagylányommal állunk egy debreceni nagyforgalmú kereszteződésnél, zöldre várva.
Átlagos nap, átlagos emberekkel…
Egyszer csak az egyik zebrán kis híján baleset történik egy figyelmetlen biciklis és egy ingerült autós miatt.
Mint a záporeső, úgy zúdul le hirtelenjében rengeteg átok, szitkozódás, káromkodás az autós szájából. Még fel sem eszmélek, amikor látom, hogy nagylányom ZOKOG!!!
- „Megijedtél, ugye?- kérdem
- Igen- mondja Gréti és bújik az ölembe, mintha oltalmat keresne. Azért sírok én és Adél nem, mert én már értem, hogy mit mondott a bácsi! Vajon így beszél a gyermekeivel is?
- Isten miért teremtett rossz embereket is?-kérdi tovább
- Isten mindenkit jónak teremtett-válaszoltam, csak nem éltünk ezzel a lehetőséggel, hogy jók is maradjunk.„
Egész délután erről beszélgettünk.
Akár a viharos tenger olyan lassan csitult óriási, gyermeki lelkének háborgása…
