2010. augusztus 29., vasárnap

A művész keze-játék

Makay Anikó izgalmas játékai mindig nagy kihívásokat jelentenek nekem.
A művész-keze játék is ilyen.
A többi játékos kedvű blogtársam összeállításait látva (nagyon szépek) azon gondolkoztam, mi az amit mások még nem mutattak be?
Mint mindig, most is a családom jutott először eszembe.

Kovács volt a nagyapám, amolyan alkotó kovács! Igazi székely ember, a maga őszinteségével, erejével, optimizmusával, igazán felnéztem rá.
A felső két képen ő látható , amint méregeti, ellenőrzi a kemény munkával megmunkált vasat, illetve egyik unokatestvérével közös alkotása, ami mind a mai napig látható a nagyszalontai Arany János emlékmúzeumban.

Az alsó két kép, pedig a feladat másik megközelítése: nem a kéz változtatja, formálja az anyagot, hanem maga az alkotó kéz változik az évek múlásával. Az első rajz: kislányom apró ujjainak finom kis rajza 4 éves korából . A második rajz: már kialakulóban levő kis alkotó kéz műve, 7,5 évesen.



U.I.: Az első rajz 2007-ben készült. :)

2010. augusztus 26., csütörtök

Gondolatok egy író tollából...


"... a legfőbb jó, amit az ember másokért tehet, az, hogy a maga családjában méltó utódokat neveljen. "
Csingiz Ajtmatov

2010. augusztus 19., csütörtök

10 év

A férjemmel éppen ezen a napon kötöttünk 10 éve házasságot. Akkor megfogadtuk, hogy jóban-rosszban egymás mellett maradunk. 10 év alatt történt sok rossz és nagyon sok jó is velünk.
Három egészséges kislánnyal áldott meg bennünket az Isten, amiért nagyon hálásak vagyunk .

Továbbá köszönjük szüleinknek a sok-sok lelki segítséget, amivel mindenben támogattak bennünket és segítettek abban, hogy útjaink soha el ne váljanak.

Ajándékként egy csodálatos Elinor által készített csakra-kompozícióval örvendeztettük meg egymást. Gyönyörű! Köszönöm Tündi!


"Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom."

Radnóti Miklós

2010. augusztus 4., szerda

"Ajándék mellyel meglepem...magam magam."

A cím nem teljesen fedi a valóságot, de úgy vagyok az alkotómunkával, hogy nemcsak annak ajándék és öröm, akinek adom, hanem jómagamnak is.
Nézni, ahogyan elkészül egy terv ( gondolom ti is így vagytok ezzel) nagyon jó érzés.
A férjem azt kérdezte a minap, hogy melyik munkafázist szeretem a legjobban? Úgy gondolom, hogy mindegyiket, így áll össze a mozaik.

A kislányaimat is megkérdeztem melyik színű táska tetszik nekik a legjobban. Adélkám habozás nélkül rávágta: "Anyuci, nekem a legjobban a rózsaszín, a pink és ez és ez és ez...." :)